Páger Antal - Nézd, öregem

Hadd búcsúzzam el most tőled szépen,
régi gépem, vén barát.
Egymás mellett szép időt leéltünk,
együtt vívtunk sok csatát.

Lásd engem utolért a nyugdíjaztatás,
a búcsú napja épp ma van.
A magam fajta vén legényhez nem való a könny,
hát így vigasztalom magam:

Nézd, öregem, rád fér a pihenés,
jól esik majd a semmit tevés.
Barkácsolsz délig és ebéd után,
kiülsz egy padra vagy sétálsz Budán.

Térdeden ül majd két kis unokád,
nyúzzák a vén nagypapát.
Ne búsulj, öregem, akad dolgod elég,
igazán most fogsz csak élni még.

(Próza):
Hát igen, egy életet töltöttünk el együtt,
hogy fogsz hiányozni te öreg műhely.
Hiányozni fognak a megszokott zajok:
a vekker csörgése, a hajnali villamosok
álmosító, zötyögő zakatolása,
a gépek harsogó muzsikája,
a cimborák dörmögése, s az inasok -
bocsánat -az ipari tanulók féktelen jó kedve.

Meg kell barátkoznom a csenddel
és a magam társaságával,
Szokatlan lesz, de talán mégsem olyan rossz.
Majd elpepecselgetek a kertben,
nézem a sakkozókat a téren,
kijárok pecázni a Dunára.
Talán igazuk van azoknak,
akik így búcsúztattak a gyárban:

Nézd, öregem, rád fér a pihenés,
jól esik majd a semmit tevés.
Barkácsolsz délig és ebéd után,
kiülsz egy padra vagy sétálsz Budán.

Térdeden ül majd két kis unokád,
nyúzzák a vén nagypapát,
Ne búsulj, öregem, akad dolgod elég,
igazán most fogsz csak élni még.