Vad Fruttik - Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága,
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.
Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat,
Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt.

Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba,
Mély orgazmusaim csúcsain azt üvöltöm: Tralalaaa!

Melleid tengerének én leszek a kapitánya,
Emlőidet szopogatva utazom a másvilágra.

Krémes sütik és tejszínhab, szirupos-édes mámor,
Cukros zselatin, aszpik-jam folyik kifelé a számból.
Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka, oldalszalonna,
Kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága,
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.
Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat,
Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt.

A sarkihenteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet!
Mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket.
Óóó, drágám, rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra!
S ha megemésztettél, a beleid mentén eressz a hűs sarokba!

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága,
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.
Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat,
Én meghalok, ha úgy akarod a tűsarkaid alatt.