Bezzi - Becsukom a szám

Figyelj!
Kérem a bocsánatot pedig nem bántottam senkit,
Adtam csak állandóan, de nem emlékszem már mennyit.
Nem érdekel engem, ha Bezzi olyan, mint a többi,
Arcomba lehet köpni, elesek, majd felkelek újra.
Lehorzsolom a könyököm, nem érzem melyik útra kell lépniük, meg nekem is.
Egy feneket kútban találnám a magányt,
Ami a nyakamba szakadt én voltam a srác, aki félelemből szaladt,
De már régen nem, lassan érzem mit szabad tennem.
Belém szúrtak páran belém érdemes a koszt kenned,
Feltöltő kártya, amit magammal beszélek el,
Remélek, mert gondolom megértette,
Hogy a zenétől nem lesz senki több sem nagyobb,
Semmi több nem vagyok, de a szív az fagyott.
Hogy a zenétől nem lesz senki több sem nagyobb,
Semmi több nem vagyok, de a szív az fagyott.
Szakadnak a láncok, sorba dőlnek az álmok, alszanak ki lángok,
Értemet nem látok, állok és várok, megyek, de nem bírom már,
Lehajtom a fejem, lehunyom a szemem.
Szakadnak a láncok, sorba dőlnek az álmok, alszanak ki lángok,
Értemet nem látok, állok és várok, megyek, de nem bírom már,
Lehajtom a fejem, lehunyom a szemem, becsukom a szám.