Hoffmann Mónika - Nem látlak többé

Az eső hullt és kemény szél fújt
És aznap nem kelt fel a nap
Rideg volt minden amikor elmentél
S a rádió is furcsán szól

A hírek mögé elbújt, rejtett, gyötrő fájdalom
És a közhelyektől terhes valóság

Én nem látlak többé, sötét lett minden
A Fényből az árnyék, egy perc és egy másik film pereg
Mit kezdjek azzal, ha bennem ott marad, ami szép
Megmarad mi jó, de fel nem fogható

Az életem, így nélküled semmi
Üres lett, ha nem vagy már
Szeretnék most utánad szállni
Angyal szárnyán messze jársz

Tudom, hosszú az út még most én végig járok majd
Egy folyó választ el, s még messze a part

Én nem látlak többé, sötét lett minden
A Fényből az árnyék, egy perc és egy másik film pereg
Mit kezdjek azzal, ha bennem ott marad, ami szép
Megmarad mi jó, de fel nem fogható


Én nem látlak többé, sötét lett minden
A Fényből az árnyék, egy perc és egy másik film pereg
Mit kezdjek azzal, ha bennem ott marad, ami szép
Megmarad mi jó, de fel nem fogható

Nem látlak többé, sötét lett minden
Há-ó-ó ... egy perc és egy másik film pereg
Mit kezdjek azzal, ha bennem ott marad, ami szép
Megmarad mi jó, de fel nem fogható

Já-lá-lá...