Szulák Andrea - A kaktusz virága/A hódításnak

A hódításnak nem kevés a módja,
Az egyik mód a felszólító mód.
Légy enyém, szeress, csak rám nevess.
Csupa felkiálltójel kísérje e szót
A feltételes mód is nagy divat.

Ha megcsalsz széttöröm a csontodat,
Ha szeretsz olyan boldoggá teszel,
És ez így marad hacsak nem hagylak el.

A másik mód a konok tagadás.
Nem volt, nem lesz, és nem kell soha más.
Hol ismertek az összes módszerek,
Hisz ebből élnek minden slágerek.
Pajtás, ha már választani kell,
A kérdő mód a legnagyobb siker!

Miért, hogyan, merre,
meddig, kitől, mitől, kinek, minek,
Persze az a legtisztább dolog,
Ha az egészet összekavarod.
Valahogy így:

Mért mondjak mást,
Mindent tudsz ha rám, nézel !
Engem tőled senki, nem vesz el!

Míg lángra gyújtja ajkam, egy forró láz,
oly biztos látszik már rajtam,hogy már nem kell más.

Mit mondjak még ? ! ,
Mindent tudsz ha rám nézel !
Míg csak élsz Te mellettem leszel !

E dalt úgy nyújtom át,
Mint lelkem zálogát,
És nem engedlek Téged már tovább.

"Hogy a nő karodba hulljon magától,
Ez a dal eddig még minden asszonynál bevált,
Szemedet bármi tévelybe forgatott,
Innen nem visz el.

Mért mondjak mást . . .