Bontovics Kati - Bármit mondasz barátom

Esténként, mikor lefekszel,
ha nyomban elalszol,
ha nem hallod, hogy a szobádban
száz kis harang szól,
ha álmodban meg se kísérled,
hogy hozzá repülhess,
hát bármit mondasz barátom,
ó, te nem lehetsz szerelmes.

Ha napközben soha nem érzed
úgy, mintha lebegnél,
Ha nem látnak, te soha nem ugrálsz,
sőt, nem is szeretnél,
az úttesten, ha soha nem állsz meg,
hogy róla merenghess,
hát bármit mondasz barátom,
ó, te nem lehetsz szerelmes.

A borzongás az ilyenkor
normál jelenség,
a szerelem az már csak egy ilyen kór,
a legszebb betegség.
Ha ülsz és bámulsz meredten,
te semmit nem is látsz,
mert másvalaki jár csak az eszedben,
a legjobb úton jársz.

De ha nem tört fel soha belőled,
hogy jó, hogy te is élsz,
ha délben megeszed az ebédet,
sőt még egy kicsit kérsz,
ha nem tör rád soha komorság,
hogy aztán nevethess,
hát bármit mondasz barátom,
ó, te nem lehetsz szerelmes.

A borzongás az ilyenkor
normál jelenség,
a szerelem az már csak egy ilyen kór,
a legszebb betegség.
Ha ülsz és bámulsz meredten,
te semmit nem is látsz,
mert másvalaki jár csak az eszedben,
a legjobb úton jársz.

De ha nem tört fel soha belőled,
hogy jó, hogy te is élsz,
ha délben megeszed az ebédet,
sőt még egy kicsit kérsz,
ha nem tör rád soha komorság,
hogy aztán nevethess,
hát bármit mondasz barátom,
ó, te nem lehetsz szerelmes.

Ó, te nem nem vagy még szerelmes.
Ezt csak oly nagyon szeretnéd.
De sose félj!
Lehetsz még!