Colette - Álmomban

Vége van a napnak, már csak az ágyon fekve várom
hogy az álom rám találjon minden vágy valóra váljon
ami álomban nagy álom reggelre már máshogy látom
és minden olyan szót mi éjjel kicsúszott a számon
mikor lefeküdtem akkor még egy egyszerű csaj voltam
Legalább puha párnán aludtam nem betonon vagy porban
Aztán gettós csávó lettem, aki rászokott a levegőre
nem telt túl sok tőle, így senki lett belőle
felemel egy nagy ember, aki repper ezért reppel
én reppelek hogy rapper legyek, meg hogy megkapjam a pénzedet
a kocsi ugrál alattam, a nyakamban arany lánc van
pár száz prosti fogad otthon a luxus villácskámban
másról nem tudok beszélni csak a csajokról meg arról
hogy a sokmilliós kocsim most éppen merre parkol
engem kivakartak a bajból, életem királyként élem
az afrikai éhezők meg ne várják a pénzem

Refrén:
Álmomban nem lehetek az, aki lenni szeretnék
Lehetek olyan emo akiről lefolyik a festék
Rapper, akinek minden lemezét megvették
Úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

nem lehet az aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo, akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

két szemhéjam felpattan, forró alattam a paplan
csoda hogy ilyen pulzussal még életben maradtam
zaklatottan zihálva esek abba a hibába
hogy felemlegetem istent, de nem foglalom imába
nyügösen, fáradtan vissza zuhanok az ágyba
közben sóvárogva gondolok a kincses ládikámra
lassan új álom lép színre vissza nyom a homályba
kicsit bárgyú vigyorom piros toppom mandarálva
minden megváltozik újra, okos ember vagyok
aki kritikusként figyeli mit csinálnak a nagyok
semmiben sem hiszek, le se ereszkedek máshoz
az élet csak egy zsák fos, te is inkább változz
sajnáltattam magam, szomorú szövegeket írok
hogy szörnyű a világ, de én csak ennyit bírok
megmutatni neked hogy sorakoznak a sírok
mert mindenkire vár még egy kis koporsónyi birtok

refr.
álmomban nem lehetek az aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

nem lehet az aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo, akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

vissza húz a sors keze és rám ordít a vekker
nem egy régi kedvenc trekkel virrad rám a reggel
pedig remélem hogy azt is megélhetem egyszer
hogy ne csak annyit mondjon ember kelj fel
kattan az óra és négyre fordul karja
egy részeg srác az utcán rázendít egy dalra
lelkét két egy éjféli tequila testét egy pózna tartja
a stop táblát egy kis szolíd hányás marja
kimászok az ágyból és közben arra gondolok
hogy önmagamnak lenni valóban egy jó dolog
a világ nem felettem és körülöttem forog
minden olyan egyszerű, ahogy ez lenni szokott
hiszek önmagamban és bár nem tudom még ki leszek
a harmadik világháború sem vehetné el a hitemet
a valóságban az lehetek aki lenni szeretnék
és ilyenkor nem álmodok ez benne a szép

refr.
álmomban nem lehetek az, aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

Nem lehet az aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo, akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

álmomban nem lehetek az aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék

Nem lehet az, aki lenni szeretnék
lehetek olyan emo, akiről lefolyik a festék
rapper, akinek minden lemezét megvették
úgysem lesz belőle más csak egy homályos emlék