Csákányi László - Öreg fiú dala

Amikor még húszéves az ember,
dal fakad az ajkán, nem panasz.
Az éveket még zsugorgatni nem kell,
s oly édes még az illatos tavasz.

Húszéves vagy, Istenem, de szép is!
Tárt karokkal vár a nagyvilág.
Május van és néked kék az ég is,
mind tiéd a harmatos virág.

Húszéves vagy, s mindezt meg se látod,
úgy szeretnél felnőtt lenni már.
Ne kergessed el az ifjúságod,
hisz úgyis elszáll, siettetni kár.

Bizony, bizony egy szép napon
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már a hajadon csillog a dér.

Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz,
öreg fiú, húszéves már sosem lehetsz!

Gyors szárnyakon repülnek az évek,
nem segít rajt' bűbáj, sem varázs.
Míg sóhajtássá halkul el az ének:
A szilaj lángból lesz szelíd parázs.

Ne kergess már tarka délibábot,
várd meg, mit az élet hoz eléd!
Hűvös estén vedd fel a kabátot,
s örülj, hogyha ízlik az ebéd!

Öreg fiú, ne légy mohó, ácsi!
Régi fényed lassan megkopott.
Egy nap egy lány azt mondja, hogy "bácsi",
ejts egy könnyet, s aztán megszokod!


Bizony, bizony egy szép napon
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már a hajadon csillog a dér.

Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz,
öreg fiú, húszéves már sosem lehetsz!