Szécsi Pál - Kósza szél

Az égen ezüst gépek szántják fel a kéket
és a mélyben milliók félnek.
Messzi földeken otthonok leégnek;
kegyetlen az élet,

Fényes utcák, éhező népek,
ártatlan gyerekek keresik a szépet,
A világ könyörtelen hozzánk mégse félek,
milyen jó, hogy veled élek.

Kósza szél a felhők lágy ölén,
szállj -repülj velünk egy más világ felé.
Kis hajó az álmok tengerén,
benne ül egy lány és én.

A parkban halvány rózsák, illatukat ontják,
nekünk nyílnak, mégis lopják.
Mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
Mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött értelmetlen órák.
A holnap virágának ki viseli gondját,
milyen jó, hogy megyek hozzád!

Kósza szél a felhők lágy ölén,
szállj -repülj velünk új világ felé.
Kis hajó az álmok tengerén,
benne ül egy lány és én.

Kósza szél az álmok tengerén.
Vezess kis hajó egy egy új világ felé.
Senki mást csak engem és egy lányt,
boldog élet vár ott ránk.

Kósza szél a felhők lágy ölén,
szállj -repülj velünk egy új világ felé.
Kis hajó az álmok tengerén,
benne ül egy lány és én.

Kósza szél az álmok tengerén.
Vezess kis hajó egy új világ felé.
Senki mást csak engem és egy lányt,
boldog élet vár ott ránk.