Ádok Zoli - A legpocsékabb kávé

A város szívétől úgy két órára kábé
Egy kis büfében kapható a legpocsékabb kávé.
Itt gyűlik össze minden egyes délután

A züllött férfinép, hogy imádja a holdat,
A múló józan életet, mi napról napra fonnyad,
S a pultban dolgozó legcsodásabb zöld szemű lányt.

Ma hol jár az ember, ki mindig kávét rendel,
És vágyakozva nézi a lányt,
Aki a híg barna löttyöt - mit többször is kiöntött -
Adja át... a pulton át.
Ma hol jár az ember, ki semmi többet nem mer,
Csak vágyakozva nézi a lányt,
Aki régóta tudja, hogy a jól kivágott blúzra
A férfivágy visszajár.

Az ember minden este eljött hozzá újra,
És minden egyes fizettségnél reszketett az ujja.
A kínzó izgalomban nem találta azt a szót,

Mit otthon számtalanszor el is mondott,
És a tükre mindig türelmesen tűrte, hogyha rontott.
S a lány egy mozdulattal rakta el a borravalót.

Ma hol jár az ember, ki mindig kávét rendel,
És vágyakozva nézi a lányt,
Aki a híg barna löttyöt - mit többször is kiöntött -
Adja át... a pulton át.
Ma hol jár az ember, ki semmi többet nem mer,
Csak vágyakozva nézi a lányt,
Aki régóta tudja, hogy a jól kivágott blúzra
A férfivágy visszajár.

De a lány többé nem jött el.
S bár ízesebb a kávé és a tej
Óóó... eltűnt az ember... és más helyen rendel ma már!


Ma hol jár az ember, ki mindig kávét rendel,
És vágyakozva nézi a lányt,
Aki a híg barna löttyöt - mit többször is kiöntött -
Adja át... a pulton át.
Ma hol jár az ember, ki semmi többet nem mer,
Csak vágyakozva nézi a lányt,
Aki régóta tudja, hogy a jól kivágott blúzra
A férfivágy visszajár.