Cseh Tamás - A világ mamikájának dala

Mivel nem volt férjem, ki teherbe ejtsen,
egy pályaudvart szültem, belé utasokat,
hánytatom, böfögtetem sok sok kis pulyámat,
és nézem, hogyan teszik tönkre magukat.
Türütüüütütüü.
Mivel nem volt másom, csak sok piszoárom,
világ mamikája egy pályaudvaron
így lettem végül, mert én szültem mindet, téged is,
hát hallgasd kívánság dalom:

Én világmamikája füledbe súgom,
hogy vonat innen nem megy, itt nincs forgalom,
itt mindenki csak úgy tesz, de ők nem utasok.
És velem itt maradnak, az anyjuk vagyok.

És a világ mamikája, csak hagyom, hogy ők játsszák,
mintha indulnának az álló vonatok.
Tudom nekik ez kell, indulósdi játék, ismerem én őket
az anyjuk vagyok.
De nem mozdul semmi, csak áll és hiszi,
és közülük egy vagy fiacskám, Vizi.
Én világ mamikája most elárulom,
hogy vonat innen nem megy,
itt nincs forgalom.

És Vizi hátravetődött,
kitépve így magát a mamika szorításából,
és kiáltotta, hogy:
- Nem! Azzal kirohant a vécéből, be az étterembe,
és fölugrott az első asztalra, és kiabálni kezdett, hogy:
- Emberek, nekem itt a vécében valaki azt állította,
hogy innen nem mennek vonatok,
hogy ez egy álpályaudvar.
Márpedig én menni akarok, és gondolom, maguk is!
Kérdezem én ezek után, emberek, bajtársak,
igaz-e a hír, hogy innen nem mennek vonatok?
Igaz, vagy sem?!

És maga is meglepődött,
hogy milyen csend lett az étteremben,
hogy az emberek az üvegekkel és poharakkal a kezükben,
ahogy megállnak és nézik őt.
És egyszer csak megszólalt egy hang, hogy:
- Na ne tegyen úgy, minthogyha nem tudta volna,
mit gondol, mire várunk itt ennyien?
Egy másik hang pedig azt mondta, hogy:
- Vizi, a maga apja miért iszik évek óta, viccből?
Nem is bírja az italt, és nem is szereti!
Viccből iszik? - csak azt ne gondolja.
Egy harmadik hang szólalt meg, és azt mondta, hogy:
- Az a nyolcvanhét éves elég szép várakozási idő, nem?
Meg van itt aztán olyan is, aki egy egész életet leélt.
és akkor egy kar emelkedett a fejek fölé,
és megszólalt valaki, hogy:
- Nézzen csak föl, oda, Vizi, hogy ha látni akar valamit,
aztán hőbörögjön. Lóg azon a kötélen ott valami, lóg?
És Vizi felnézett és mondta, hogy:
- Lóg.
És a hang folytatta, hogy:
- Na látja, amíg maga a vécében szórakozott a mamikával,
ez kötött egy csomót, ami körbefont egy egyenest,
az üres fejét belehajtotta egy kerekbe, Vizi,
és elrúgta azt, amin állt, és csak fityeg, mint maga, Vizi.
Na ne tegyen úgy, mintha nem fityegne.
Mi kell még magának!

Aztán rikácsolva valaki, hogy:
- Mi az, hogy nem indulnak!
Hát ide nem érkeznek és nem is indulnak.
Hát mióta várom itt, hogy integethessek valaki után,
de még nem láttam távolodó vonatlámpákat.
És a bankettezők, a bankettezők?
Halmos, ti mióta banketteztek itt?
És Halmos egy asztal sarkára támaszkodva mondta,
hogy:
- Az Isten tudja, de bankettezünk egy jó ideje.
Még egy hang pedig azt mondta, hogy:
- Hát szóval nem indulnak, könnyű az asztalokra ugrálni.
És a kínos csendet a dizőz törte meg,
intett a zenekarnak, odalépett a mikrofonokhoz,
és mondta, hogy:
- Mikrofonpróba, egy, kettő, három, kedves közönségem

Én önt várni fogom
egy pályaudvaron,
egy füstös étterem