Palcsó Tamás - Álmok tavaszán

Egy pillantás csupán,
És rögtön érzem jobb lesz majd ezután,
Az esti félhomály,
Az ártatlanság fátylát szőtte rád és rám.
Úgy rohan a világ, de melletted megéltem száz csodát.
És minden ami fájt.
Ha mennem kellett új börtönbe zárt, így várt.

A napsugár csak hullik ránk,
És messze száll ma minden bánat ,
Az álmok tavaszán,
Ma újra látlak én nem engedlek el ezután.
A napsugár csak hullik ránk ,
És messze száll ma minden bánat,
Az álmok tavaszán,
Én megtaláltalak és nem engedlek el ezután.

Még elhiszed talán,
Hogy érted szótlan hallgat, néma a szám,
A tegnap színpadán,
A függöny szélén néztem a résen át, csak rád.
A sorsunk viharán, te követtél s én álmodtam az irányt,
És minden ami fájt, egy mosoly mélyén megnyugvást talált.

refrén

Ha rövid az út és véget ér,
Ha őszbe fordul a nyár,
Sebzett a szív ha ennyit ér,
nem remél csak vár.

A napsugár csak hullik ránk,
És messze száll ma minden bánat ,
Az álmok tavaszán,
Ma újra látlak én nem engedlek el ezután.
A napsugár csak hullik ránk ,
És messze száll ma minden bánat,
Az álmok tavaszán,
Én megtaláltalak és nem engedlek el ezután.