Cseh Tamás - Színházi múltam van

Színházi múltam van, Veszprémben voltam büfés,
mondhatom esténként volt ott nagy elmélyülés.
Egy példát említek: szegény kis Hamletem
az első szünetben úgy elmélyült bennem,
s annyira kifulladt, nem tudta mondani
ideje jöttén, hogy to be, or not to be,
mert pontosítanom kell, nem büfés, hanem hát
büfésnő voltam csak én.

De hatvannyolcat írtunk, fújtak a reformszelek,
az egyik alám fújt, jól megemelt engemet.
És nem is csak magamban szálltam fel legottan,
káderek, felesek, tüzérek, krémesek,
harckocsik, kellékek akartak szárnyalni,
Hamletem is, ez a kipróbált bizalmi
felszállt a magasba, akár egy pacsirta,
s ott lebegett énvelem.

Azóta aztán már színházat igazgatok,
de elmélyülésre még most is alkalmas vagyok.
Tessék csak kérdezni, lám egyre érkezik
a sok új tehetség, megmondja bármelyik.
Az óvatoskodás került ma túlsúlyba,
de az én eszményem a nyitott kultúra.
Azt mondom, bátorság, nincs itt mit félteni,
jöjjön csak be a nép, vigye, mi jár neki.
Nyolchetes szalámi, rémdráma, akármi,
jó szívvel kimérem én.
Ki én! Ki én! Ki én! Ki én!
Ki én! Ki én! Ki én! Ki? Én.