Cseh Tamás - Szöveg 03. (Mélyrepülés)

Mire idáig jutottak a dalban,
Novák is megérkezett az ünneplő társaságba.
Tudomásul vette, hogy a könnyű érzése odavan,
hogy a szíve nehezedik,
és hallotta, hogy az italtól fellelkesült férfiak
üdvrivalgással fogadják, hogy:
- Meg van! Meg van! Meg van!
Engedélyezték! Engedélyezték!
Még a mai szent nap folyamán!
Itt a nagy dobás, öreg,
amire kezdettől fogva vártunk!
Ausztrália, öregem, Ausztrália,
és te vagy a tartományi főnök!

Novák lerázott magáról egy ölelő kart,
és azt mondta a kar gazdájának, hogy:
- Jól otthagytatok megint.
- Á! - mondta a másik.
Most ne ezzel törődj!
Hát mi téged nagyon szeretünk.
Na jó, nem mondom, vannak óráid,
amikor a mi számunkra nem nagyon
vállalható a társaságod,
no és akkor otthagyunk.
De te nekünk titkos reménységünk vagy,
hát nem bukhatunk le veled.
És most különben sem erről kell beszélni,
ezek tegnapi dolgok, most jön az új idő,
Aranypart, pálmafák, kagylók, babérok!
Kibontakozás lesz, kibontakozás!
Gyere erre igyunk, erre igyunk, erre igyunk!
- és a férfi végképp eltűnt a forgatagban.

Szóval itt van a nagy lehetőség! - gondolta Novák.
- De ugyan mi lehet az?
Mit szerezhettek ezek nekem a hátam mögött?
Megint a hátam mögött tervez valaki?
Ugyan! Ugyan!
És azzal benyitott a másik szobába,
ahol éppen egy nő telefonált,
egy bizonyos Joó Zsuzsa nevű nő.
Övé volt egyébként a lakás, de mint kitűnt,
ebek harmincadján.
A nő - mint említettem - telefonált,
és éppen azt mondta a kagylóba, hogy: