Cserhalmi György - Hosszú menet

Függönyök
Résnyire,
Táncos porszemek, a fény.
Jó ez így,
Az érkezés,
Szóval visszajöttem én.
Jó, hogy körbenézhetek,
Itt mindent régről ismerek,
A függönyt széjjelhúzom,
Na most kell megnyugodnom,
Most látok mindent nélküled.

Itt vagyok, itt maradok,
Hát tűnjetek el most, régi napok,
Az a hosszú menet,
Most már elmehet.

Túl leszek, rendbe' leszek,
Már távolodik az a hosszú menet,
Mennek régi napok,
Megnyugodhatok.

Kinyitom az ablakot,
Táguljon ki a világ,
Én ezen túl leszek, túl vagyok,
Ezen a bennem ott lépkedő rossz meneten.

Nem szabad, elfordulok,
És látom, hogy jönnek a régi napok,
Az a hosszú menet
Visszaérkezett.

Itt vagyok, itt maradok,
Porszemekként táncolnak régi napok,
Nem elég az idő,
Még nem lesz pihenő.

Végtelen hosszú menet,
Napok jönnek sorba', és régi hetek,
Hát a hosszú menet
Visszaérkezett.
Becsukom az ablakot,
Bennem legyen a világ,
Én ezen túl leszek, túl vagyok,
Ezen a bennem ott lépkedő rossz meneten.
Hosszú lesz, rám hagytad ezt,
Megszoktalak, évekre rám hagytad ezt,
Nem elég az idő,
Még nem lesz pihenő.

Végtelen, hosszú menet,
Nagy erejű évek és végtelenek,
Becsukom szememet,
Meneteljetek.

Menjetek, régi hetek,
Hónapok és évek és évtizedek,
Megy a hosszú menet,
Meneteljetek.

Egyedül, csak egymagam,
Velem szemben a világ,
Akkor is túl vagyok, túl leszek
Ezen a bennem ott lépkedő rossz meneten.

Végtelen, hosszú menet,
Nagy erejű évek és végtelenek,
Becsukom szememet,
Meneteljetek.

Na na na, na na na na
na na na na, na na na, na na na na
na na na na na na
na na na na

Na na na, na na na na
na na na na, na na na, na na na na
na na na na na na
na na na na

Végtelen, hosszú menet,
Nagy erejű évek és végtelenek,
Becsukom szememet,
Meneteljetek.