Ádok Zoli - Legfázosabb nyár

Délelőtt még
el sem búcsúzott,
délután tudtam messze jár.
Hónapok,mázsás évszakok,
még hordozom,
szinte élni fáj.
Legerősebb lánc
szakadt ketté.
A csókok is
földre estek már.
Felszedni újra
túl nagy ár.

Sodor az idő,
a gyöngyét szórja el.
Egy különös erő
a múltam járja át.
Becsapott az év.
Ez a légfázósabb nyár.
Nem bújsz hozzám már.
Hol az a kéz,
mi hozzám ért.

Ébredés...
Mennyi reggel
csak egymagam...
Úgy váltani kéne már.
A rút varázs
lelkem fonja át,
de fogva tart
még az a délután.
Legerősebb lánc
roppant ketté.
a csókok is
földre estek már.
Felszedni újra
túl nagy ár.

Sodor az idő.
a gyöngyét szórja el.
Egy különös erő
a múltam járja át.
Becsapott az év.
Ez a legfázósabb nyár,
a legfájóbb goodbay.
Egy életen át
körbezár.

Majd felkeres úgyis egy
másik nyár.
Ezt túlélem talán.
Tudod a búcsú mindig
fáj

Sodor az idő,
a gyöngyét szórja el.
Egy különös erő
a múltam járja át.
Becsapott az év.
Ez a legfázósabb nyár,
a legfájóbb goodbay.
Úgyis visszajár

Sodor az idő,
a gyöngyét szórja el.
Egy különös erő
a múltam járja át.
Becsapott az év.
Ez a legfázósabb nyár,
a legfájóbb goodbay.
A kirabolt nyár
megy az ősz után.