MC T - Emlékek

Túl lépnék a múltamon, de valami visszahúz.
Nem tudom hogy te vagy-e, vagy csak az hogy visszanyúlsz;
Belém, de te ezt biztosan nem érzékeled,
mert nem a kezed nyúl vissza, hanem a lelked.
Ami egykor az enyém is volt, hisz elfeleztük,
én is adtam az enyémet, és aztán magunkba tettük.
És így éltük az életünket közösen, egy lélekkel,
te elmentél. De a lelkemet azt miért vitted el?
Itt maradtam én, és velem az emlékek, amikre
akarva-akaratlanul, még ma is visszanézek.
Ezek gyönyörűek szépek, ott látlak mosolyogni téged.
A mosolyod nekem számomra, az volt hogy élet.
Tényleg nem érted hogy miért vagy még mindig itt nekem?
Mikor egy óceán volt közünk, akkor is ott voltál velem.
Soha el nem feledem azt, hogy mennyit adtál,
de én is tiszta szívből adtam, azokat amiket kaptál.
Mai napig adnám, hisz tudom mikkel küzdesz meg,
ott lennék neked pajzsként, hogy ne essen rajtad heg.
Tudom hogy könnyebb lenne, de eldobtál engem,
és itt van ez a sok-sok emlék. Mi lesz velem?

Gödöllői kastély, ott is átöleltél hányszor..
A center liftjében a szám, csókot kapott a szádtól.
A szenttornyai utak. Amíg én hajat vágtam,
te kereszt rejtvényt fejtettél, aztán én is beszálltam.
Mára már jól tudom, mi az a gally.
Bárcsak láthatnálak végre újra úgy nevetni;
Mint ahogy akkor. Milyen boldog voltam...
Uram isten, még a kezedet is fogtam.
Munka után fáradt voltam. Te etettél engem.
Hozzád bújtam, simogattál, álomba szenderedtem.
Az első közös hazaút, mikor azt mondtam neked,
hogy add már ide, és te ideadtad a kezed.
Azt a kezet, amire gyűrűt húztam, te ezt még nem tudod,
de én akkor megfogadtam:
Hogy örökre veled maradok, hisz te vagy azaz angyal,
kinek mosolyától süt a nap, könnyétől kap záport a talaj.
Hol lehetsz te angyal? Repüljünk együtt!
Légy a jelenem ajándéka, és a jövő gyümölcsét együk!
Harapjunk bele, egy élettel még tartozunk.
Ő tudom hogy még vár ránk, és sír azért mert külön vagyunk.