Jenei Szilveszter - Csak én tudom

Valamit elmesélek most neked,
Valakinek el kell, hogy mondjam, mi történt velem?
Hidd el, szóról-szóra igaz a történet,
És csak én tudom, hogy ragyog a Hold fent...

A trafikosnál tegnap bélyeget vettem,
Hogy megírjam néked egy levélben, hogy mit érzek?
Úgy gondoltam, elküldöm a szívemet,
És csak én tudom, hogy mit veszíthetek...

Az ablakod előtt álltam, esett a hó,
A város alszik, rajta ködtakaró,
A lámpák körül néhány eltévedt bogár,
És csak én tudom, hogy rájuk mi vár...

Egy fáradt angyal baktat a hídon át,
Szárnya törékeny, csapzott, csupa jégvirág,
Pihenne ő is már, a hajnal messze még,
És csak én tudom, hogy mily’ távol az ég...

Égjen hát ablakodban gyertyaláng!
Néznek rád az égről a csillagok,
S, hogy neked melyik ragyog - ezt csak én tudom...

Tíz éve már, hogy téged láttalak,
Az udvaron gyerekzsivaj, biztos véled játszanak,
A nevedet hallom, valaki téged hív,
És csak én tudom, hogy mitől fáj a szív...

Itt van a levél kezemben, most mit tegyek?
Nem tudom, ki nyit majd ajtót, ha nálad becsengetek?
Minek is jöttem vissza, jobb, ha elmegyek!
És csak én tudom, hogy mit veszíthetek...

Égjen hát ablakodban gyertyaláng!
Néznek rám az égről a csillagok,
S, hogy nekem melyik ragyog - ezt csak én tudom...

Azóta valahogy másról szól az életem,
Azóta nem tudom, hogy mi jó, s mi rossz énnekem,
Egy hulló csillaggal jött az üzenet,
És csak én tudom... - azt, hogy ez mit jelent...