Szabadtéri 4akkordos Performansz - Buzi Hiperkarmás

lám, itt van az élet sója,
hogy édesítse a szám,
hogy közben pengessek pár hangot a dallamán
én nem leszek gyógyítója
semmilyen fekélynek,
hogy végül minden hangszerén én zenéljek

megtanultam, mert sokszor szóltak, hogy 'fingszagú minden mondatod',
de a lába közt az ember, tudod, úgysem érez szagokat,
hát térdelj csak tovább és mondd, ki tudja, meddig mondhatod
és nem értem, mit akar a sok vízszintes csíkos pólós konzumhulla,
mert az én vektorom mindig fölfelé mutat, a szorzatunk, akárhogy nézem, nulla

ez az élet, hogyha mégsem volna szégyenfoltja
valakinek, aki éppenséggel pont nem lát,
ha csak egyszer mondjuk rám dőlne a végzet tornya,
hogy megpillantsam hibás fogsorát

refrén:
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem, hallod itt-e benn: "igen, ez én vagyok"
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem

tietek a mennyek országa, szóval legyetek vele nagyon boldogok,
mert közületek vagyok én is, kézzel-lábbal ellene hiába-hiába harcolok
de ha performanszként elég nektek a szabadtér és négy akkord,
akkor bizonyára nem zavar az sem, hogyha a sor végén most nincs rím

aki másként él, az mindig fél, hogy másként éljen,
mint az a valak, aki éppenséggel pont nem lát
és ha végül aztán a tömegből ki nem lép mégsem
nem láthatom a hibás fogsorát

kérem, de nem kapom, mégsem fáj
megszerzem, de eldobom, nézz csak rám
szólok, ha mondhatom, kuss és állj!
mert az okosok mindig jobban tudják