Dynamit - Jéghegy

Nem szól a zaj, csak süvít a szél
körülöttem minden fehér, mert nincs más csak tél.
Emlékszem az érintésre, amit tőled kaptam
a hiánya miatt mára jéggé fagytam.
Nincs más, aki megcsókolhat. Nem lát,
de mégis megnyugtat.
Hogy vagy.
Én őrzöm lelked tüzét, ami felolvasztja a szívem jegét.

Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)

Körülöttem néma csend, minden megfagyott
mert akit imádtam engem elhagyott.
Elment úgy, hogy egy szót sem szólt
és még csak el sem búcsúzott.
Pedig ő volt az életem, de már csak a jéghegyek maradtak én nekem
ezért kérem odafent az urat, hogy mutasson végre egy boldogabb utat.
Ha nem lehet velem, nem találom a helyem
nemtudom, hogy magamat hova tegyem.
Hiába keresem kutatom, jól tudom, hogy őt már vissza nem kapom
és ez miatt vagyok olyan rideg, mert a szívembe beköltözött a hideg
de nem mutatom hogy mennyire fáj még, mert tudom, hogy sebezhetővé válnék.

Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)

Nincs más, aki megcsókolhat nem lát,
de mégis megnyugtat.
Hogy van
Én őrzöm lelked tüzét, ami felolvasztja a szívem jegét.

Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)

Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)