Ludditák - Pánik

Szívrobaj, tüdőbaj-légzés,
csupa sóhaj, meg hajtépés,
meg a hónaljban a tajték, és
nincs több szófaj, csak szájrezgés:
ez a majrézás bája: gajra tesz, mint egy bajvívás. Ja,
no pia, no ópiát, de velem szembe jövök:
klón, biokópia, együtt a skizokór/szociofóbia.

Mint a robbanó metrón rekedt brit,
az ego, nem az orrcsont repedt itt,
a lá Norton és Brad Pitt, repetitíve,
bevibrál a karikák fekete színe
a vasakarat-maskarámon: szétvert pép lett,
csak szégyent érzek… Mint a képcsempészek,
szétszélednek a mondatrészek,
s ami a helyükre léphet, csak a kényszerképzet.


Ref.: Csak a córesz meg a cidri!
Majd jó lesz, csak bírd ki!
Csak az agyrém meg a majrék…
Ajvé! Hisz nincs baj még!
Tiszta téboly ez a tébláb!
Sista: make noise vagy make love!
Sista: make noise vagy make love!
Sista: make noise vagy make love!


Traffic jam az M0-son:
valaki segítsen az elmúláson!
Sikamlós kezek: a villamos rezeg,
aztán izzadó farpofák: a kismetró szarkofág.
Amíg a trolibusz átvisz: káosz grátisz,
a személyiségem most mér funkcionál disz?
Mint Balatny Lajosnak a szaros vér,
te vagy az alapzajom, Baljós Baross tér!

Garázsmenet, piros hetes, a parahatás parázs, lehet,
hogy nem nyomasztóbb, mint az akasztófa,
de itt a buszmegbe‘, a parasztelosztóba‘
az egész aggaszt, egy katasztrófa,
Méreg a város, és aki almát szakaszt róla,
magába zárkózik, mint Márianosztra,
bár diagnoszta nem vagyok, és Nostra-
damus sem, se pszichóprofesszor,
de minden frusztrál, mind stresszor:
mindenki gusztál, vagy beszól, vagy pusztán leszar.
Ezer arc, puha test, ezer vákuum,
ez az: Budapest, rezervátum.
ez az: Budapest, rezervátum.
ez az: Budapest, rezervátum.


Ref.