Kovács Erzsi - Halló!

Minden éjszaka telefonom csenget.
Alig várom, hogy megtörje a csendet!
Hogyha cseng, szívem zeng: végre felhív ő!
Persze, hangomon ez nem érezhető!
Áááá! Halló!
(Ki beszél, ki beszél?)
Halló!
(Ez a hang szívemé!)
Azt hittem, elvesztette számom már!
Lám, lám!
(Muzsikál a szava!)
Lám, lám!
(Susogó ajaka.)
Ha keresi, a számra rá is talál!
(Halló, halló, halló, halló!)
Aztán így telik legalább egy óra,
Fülünk rátapad a kis telefonra.
Alig búcsúzunk el, újra felhív, és
Újra kezdődik a távbeszélgetés!
Áááá! Halló!
(Ki beszél, ki beszél?)
Halló!
(Ez a hang szívemé!)
Azt hittem, elvesztette számom már!
Lám, lám!
(Muzsikál a szava!)
Lám, lám!
(Susogó ajaka.)
Ha keresi, a számra rá is talál!
(Halló, halló!)
Gyakran éjszaka édes álmot látok,
Azt hogy ővele szemtől szemben állok.
Karja átkarol, úgy dalol vallomást.
Arra álmomban sem mondok semmi mást:
Áááá! Halló!
(Ki beszél, ki beszél?)
Halló!
(Ez a hang szívemé!)
Azt hittem, elvesztette számom már!
Lám, lám!
(Muzsikál a szava!)
Lám, lám!
(Susogó ajaka.)
Ha keresi, a számra rá is talál!
(Halló! Halló!)
Hát keresse! A számra rá is talál!