Berencsi Attila - Ne hagyj egyedül

Valami van, már mindenki talált
hosszú napot, hosszú éjszakát.
Előre tudtam, de húszra még húztam.

Savanyú bűz marja a szemem
besarazom inkább a kezem,
nem ülök érted 21 évet.

Titkaim, oly mélyen altatom már rég
Nem zavar, lényeg, hogy nem untam meg még.
A semmire a semmi mentség nem lehet
Ha így marad, senkivel nem fogok kezet.

Majd ha a bú tényleg elrepűl,
Ismerhetsz jól, ne hagyj egyedűl,
Várj a Marson, egy házban a parton.

Töröld belém, ha izzad a kezed
Véreben van, úgyis megteszed
Tíz év múlva, kérdezz meg újra.

Életem, hosszú, még nem ért el a vég
Csókjaid, úgy érzem meguntam már rég
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Hajnaltól nem lehet más, megint csak jó.

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokban nem szültek még senkit halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra minden nap
Táruljon szemed elé, egy giccses képeslap.

És megint, mert néha muszály
nézni, hogy halni kész a nyár.
tükröm tűzbe, egy fejes az űrbe

Tudom kié a lelkem
Hozzád írtam minden versem,
minden dalom, Te légy a sírom.

A zöld folyó hullámain ha fényjelet
küldenek, bocsájtsd meg minden vétkemet!
S majd válaszolj, mielőtt mennem kell

Velem az életem- tudnom kell, hogy nem rontodtad-e el.

Már sosem bánthatnak
Maradj mindig így, ilyen halhatatlannak!
Ahogy azt megszoktam már, csendes angyalnak
Szüless meg nekem, újra minden nap

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokban nem szültek még, senkit halhatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra minden nap
Táruljon szemed elé, egy giccses képeslap.
Velem az életem- tudnom kell, hogy nem rontodtad-e el.