C'est la vie - Engedj el

Rám tehettél súlyos láncokat,
hagytam én, hisz jó volt még.
Nem találod már a kulcsokat,
félek el is dobtad rég.

Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre
ó, ki a fényre!
Ébredj fel,
s engedj el,
nincs már visszaút,
gyönyörű volt, csak vége.
Engedj el végre!

Szelíd rabság volt és jó nagyon,
mindig úgy vigyáztál rám!
De bármily szép is volt az oltalom,
rács és börtön már csupán.

Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre
ó, ki a fényre!
Ébredj fel,
s engedj el,
nincs már visszaút,
gyönyörű volt, csak vége.
Engedj el végre!

Bárhogy őrzöl, jobb ha elhiszed,
a hét lakat már úgysem véd.
Ha másra vágyom, úgyis elmegyek,
de mért kell harc és mért kell vér?!

Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre
ó, ki a fényre!
Ébredj fel,
s engedj el,
nincs már visszaút,
gyönyörű volt, csak vége.
Engedj el végre!

Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre
ó, ki a fényre!
Ébredj fel,
s engedj el,
nincs már visszaút,
gyönyörű volt, csak vége.
Engedj el végre!

Mennék már,
de óv sok zár,
így csak várom én,
hogy szabadon engedj végre...