Popper Péter - Szavak nélkül

Tiszta a kép, jól tudom, hogy hol hibázom:
nekem a csend egy kés,
amellyel úgy dobálom szívedet,
hogy így majd elhiszed,
nekem úgyis éppúgy fáj, mint neked.

Mondani én nem fogom, hogy szépnek látlak,
hiába fáj, bármit érzel mégis bántlak
- azt hiszem, ez nem lesz másmilyen,
hisz a csend ilyenkor könnyebb nekem.

Szótlan volt száz éjszakánk
csendjében fáztál talán.
Tudom, hogy így ékel jégfalak közé
minden szó, mit elmondanék.

Megsimogatsz,
egy szót se szólok, - de hidd el bánom.
Kimondanám,
de jobb talán ha zongorázom - s te hallgatod,
és én csak gondolom,
hogy ez többet mond, mint száz mondatom.

Ha túl sok a szó
bántanál, hisz látod lelkem.
Szavam a csend,
én nem hagyom, hogy olvass bennem
- hallgatok, magamba fordulok,
és a csend ilyenkor véd, jól tudod.

Szótlan volt száz éjszakánk
csendjében fáztál talán.
Tudom, hogy így ékel jégfalak közé
minden szó, mit elmondanék.

Néhány szó lázad bennem,
félelmem fojtja tán belém.
Gondoltam úgyis érzed,
félek, hogy mégsem érted
mért jobb a teljes némaság.

Szótlan volt száz éjszakánk
csendjében fáztál talán.
Tudom, hogy így ékel jégfalak közé
minden szó, mit elmondanék.