Metamorf - Egésszé válik

Én mindig álmodok és néha azért teljesül,
hiába támadsz ienkor mert a butaságod elvegyül,
a többi szenny között a következő lépés fontos,
aki nem hisz benne, annak nehéz lesz felnőni a korhoz.
Téged feloldoz a pénz, de az nem érték csak vagyon,
mi amit látunk arról beszélünk és hallod,
hogy másnak is kell és igenis számít,
neked kényelmetlen ez, mert tudom hogy valahol kiábrándít.
Lehet hogy ez így megy már, az illúziót rombolom,
én nem megyek sehova mégis más lett az otthonom,
jöhet a negatív hullám, meghatni nagyon nem fog,
egyszerűen leírom és utána ez feldob.
Csak zenélni szeretnék , az érdek soha nem kellett,
mert nálam ez életforma de nálad ez csak szerep lett,
ez nem megfelelés pusztán ez cél mi elérhetetlen,
egy hideg zuhany de bármikor eléghetsz benne.

Refrén: 2x
Mert minden vágyad teljesül, ha a világ feléd fordul már,
ha egész lett a félből és ezt nem csak én látom így,
hiszen eső után mindig napfény érinti az arcom,
nem rejtelek el, kitárlak kedves naplóm.

Nagyon nem mindegy ám, hogy kit miért szeretnek,
csak azok nyelnek akik valóban magukból fektetnek,
egy darabot a föld alá ami kinő egyszer,
az utókor gyümölcse lesz majd ahol tudják hogy mit tettem.
Én meg ki lettem a szemükben ?!
csak tervezem a holnapot hogy nehogy elsüllyedjek a mában,
vagy a szobámban hisz kold vádakat fraktálnak régóta,
de de nem veszem mert ha érdekelne vér folyna.
Ez már nem az a közeg, amit még akkor láttam,
mert lehullott a lepel és az jött el amit nem vártam,
de nem lepődtem meg, viszont függetlenül ettől,
az álmom megvalósult és csak mesélek erről.
Hé, és csak mesélek erről !

Amíg sorok mögé bújok addig teljesülnek vágyak,
addig marad még egy könnycsepp , mitől szárnyra kap a képzelet,
egy mesés világ világ küszöbén csak magam vagyok most is pedig
valóság itt minden de csak álmaimban látom.
A lúrittal nem zárom csak felejtek de én nem tehetek róla,
de egy zene megörökíti azt ami volt ma,
ezt igen mert ez a dolog nem múlt el és állandó,
máshol lehet értéktelen hulladék de itt soha nem lesz az !
De itt soha nem lesz az !

Refrén: 2x

Kedves naplóm, újra álmodtam egy világot csak magamnak
mert félek hogy a jövőm sivár lesz kemény célok nélkül,
de magamban már bízok mert bennem is hisznek ezért,
újabb sorokat írok kedves naplóm.
Megint feltárok egy titkot amit könnyebb sorba szedni,
minthogy elmondjam ezt szavakkal,
hiszen felnőtté váltam és te tudod hogy mi lettem,
mert az álom valóra vált amiben gyerekként úgy hittem.
Kedves naplóm csak te látod át a vágyam mikor,
nincs mellettem senki csak a vért érzem a számban,
ienkor keserűen idézek fel minden fontos arcot,
minden hangot minden képet rólad, rólad mert hiányzol.
De néhány dolog teljesült mert költő lett a gyerekből,
így átéltem pár csodát, mennyi emlék ami nem fakul,
itt lesz még sor, sokat vések le még nektek, mert hallgatod ezt is,
hiszen ti vagytok a naplóm!

Refrén: 2x