Altare - Mottó

Verse 01.
Ya,ya,na,na
Kocsit kaptál otthonról, én a szüleimtől kitartást
Ha elbasztad te pénzt, én az apámtól bíztatást
Hogy bírjam az iramot felnőtt, érzett a lelkem
Már tudom nem másnak, magamnak kell megfelelnem
Inkább állba verjél, mint térdre rogyjak hogy nevess
Az élet talán olyan, akár egy négycentis feles
Először nem érzed, majd béget istri veled
Begyújtja a tested, csak legyen hozzá beled
Mit tanultam eddig, csendet a hangzavarba
Rést látni a falakba, világot érteni meg szavakba
Volt hogy vak voltam, szememtől nem láttam
Sötét szobába zárva kezed megtaláltam
Úgy érzed tudod, pedig felét se láttad mint én
Voltam padlón, megtörtem mint prizmán a fény
Száz felé szórd szét, egy perc lehet acélkemény
Jöhet új pirkadat, nekem mára a cél a remény
Nem dalolsz, csak dúdolsz, ha esik akkor zuhog
Nyers erő visz, a szteroidok hazugok
Nem dalolsz, csak dúdolsz, ha esik akkor zuhog
Nyers erő visz, a szteroidok hazugok

Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon

Verse 02.
Az élet az lottó, megvezet mint Ottó
Tartsd oda az arcod, ez nekem a mottó
Zsebemben a fot(t)ó, nem elég a jóból
Hogy eltelnek az évek, megérek mint a jó bor
Az élet az lottó, megvezet mint Ottó
Tartsd oda az arcod, ez nekem a mottó
Szerencsejáték és én mindent merek ya
Próbálok úgy élni, remélek nyerek ma
Telített a pakli, mindenki keresi a párját
A zuhanás nem számít, beton keni el a száját
Adhatod a ráját, a bot arra is rájár
Leghidegebb szív is érzi, olvadás ne fájj már
Eltűnik a burok, sebezhető a felszín
A könnycseppek foltozzák, azt nem mossa a Persil
Persze lehet steril minden, nincs piszok rajta
Az a fajta összeroppan majd az első bajba
Persze lehet steril minden, nincs piszok rajta
Az a fajta összeroppan majd az első bajba

Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon

Verse 03.
Itt ízetlen az élet, ha nyeled akkor fáj
A keserű pirulától is dagad a máj
Ha keresed a gyümölcsét, egy rakott raklapát
A dellát vidd el, szavad szava maradtál
Minden egyes rózsának megvan maga tüskéje
Kapcsolat egy csata, minden csatának van büszkéje
Kézen fogva rohanunk álmokat üldözni
Úgy érzem azok kergetnek el tűzföldig
Kérded minek űzködni, ha lebeszél tíz földim
Olyan ez a belföld, mint ha én volnék külföldi
Kell néha kürtölni, had hallják a titánok
Elmúlnak az évszakok, megsárgul fura taktikátok
Ital lesz a kín, étel lesz a drogokból
Hosszú éjjel napokból, a vége mint a Dragon Ball
A harcosból öreg lesz, az öregből meg bölcs
Nem éltél igazán, akkor attól benned görcs
Lepereg a filmed, ne kelljen ásítani
Légy rá büszke, ne kelljen semmit megmásítani
Van mikor elég, van mikor kérnék még
Mindennek van két oldala, úgy mint az érméknél
Van mikor elég, van mikor kérnék még
Mindennek van két oldala, úgy mint az érméknél

Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon