Magna Cum Laude - Bocsánat Dézi előre

Azt hiszem kedd volt, amikor megtettem,
egy fél csillagot kileheltem,
hogy fényeivel ízesítse a hajnalt.

S a torkom egy üveg borért koldult,
mikor a könnycseppem kicsordult
a hírre, hogy kölcsönkapunk egy angyalt.

Száz éve a mosolyodra éhezek,
de ne nevess ki, az apád leszek,
ennél többet érted nem tehettem.

S mit nekem világok harca,
ha lelőnek, te itt maradsz a Földön,
hogy Anyura vigyázz majd helyettem.

Életre boldoggá tettél,
pedig még meg sem születtél,
de hangod a menyországot idézi,
előre bocsánat Dézi.

S ha örökre kiszárad tollam,
harmatcsepp légy sivatagomban,
ki szívét tintafelhőnek érzi,
előre bocsánat Dézi.

S üvöltsenek a kürtök,
ha majd az ujjaim közé csavart fürtök
selyem színű fátylaikat bontják.

Egy elnézéssel még tartozom,
mert nem bírom ki, megcsiklandozom
hajlatait, hogy féltő hajlamaim feloldják.

Életre boldoggá tettél,
pedig még meg sem születtél,
de hangod a menyországot idézi,
előre bocsánat Dézi.

S ha örökre kiszárad tollam,
harmatcsepp légy sivatagomban,
ki szívét tintafelhőnek érzi,
előre bocsánat Dézi.