Bencsik Tamara - Engedd szívem el

Nekem a tegnapi vágyak
csak jéghideg árnyak,
a megkopott szoba falán.
Leszedett, megfakult képek
és elveszett évek s egy emlék,
mely hazatalál,
Tagadom, nincs az a mondat
az áruló holdat
én látni sem akarom már,
Hazudott ő is és mégis,
ha újra ott állnék,
én megtenném ma is talán.

Vezeklő hangod néha könnyet serkent még,
De azt, hogy újból higgyek benned, mért tenném.
Ha engem kértél volna, vártam volna rád,
Örökké s még egy éjjel esküt tettünk rá.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, fáj, nagyon fáj.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, mondd, miért fáj.

Szabad a szívem, a lelkem,
csak áru a testem,
nem fojtom a vágyakat el,
Bőrömön annyira izgat,
a sok buja illat,
már rég nem csak te viszel el,
Hidegen jéghideg csókok
és arctalan bókok,
a szívem, mint sivatag vár,
Te vagy mi oltja a szomját,
úgy simulna hozzád
és várod még te is talán.

Vezeklő hangod néha könnyet serkent még,
De azt, hogy újból higgyek benned, mért tenném.
Ha engem kértél volna, vártam volna rád,
Örökké s még egy éjjel esküt tettünk rá.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, fáj, nagyon fáj.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, mondd, miért fáj.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, fáj, nagyon fáj.

Engedd szívem el, kijátszottad, hitem,
Engedd szívem el, szilánkokban szívem,
Engedd szívem el, miért tetted velem,
Engedd szívem el, mondd, miért fáj.
Még meddig fáj?