Noémi Virág - Hiába Várlak

Korábban keltem és mégis siettem,
nyolckor már, dolgom volt.
Még Rád néztem,
te vagy az életem,
boldog már a világom.
Egész nap csak Rád,
csak Rád vágytam,
délben még írtál.
Este csörgött a telefon, elcsuklott a hangom,
éreztem hogy nem vagy már.

Érintésed hiába várom,
a könnyem csak ömlik, mert nem látlak,
éjszakánként,nincsen álmom, a mennyben vagy még a földön várlak.

Átnézték a tárcád,
a képemet látták,
mellette a számom volt.
Azonnal hívtak,
de egy darabig eltart,
még újra levegőt kapok.
Most senki se szól már,
csak egy kisírt szempár néz le Rád,
de alig lát.
Mit várnak tőlem?
Te voltál a életem!
Megszakadt, eltört a szívem,

Mert érintésed hiába várom, a könnyem csak ömlik mert, nem látlak.
éjszakánként nincsen álmom, a mennyben vagy még a földön várlak.

Nincs vigaszom,
csak a fajdalom,
üres már az otthonom
(üres az otthonom)
nélküled nem élhetek,
pedig nincs más választásom.

Mert érintésed hiába várom, a könnyem csak ömlik mert, nem látlak.
Éjszakánként nincsen álmom, a mennyben vagy még a földön várlak.

Mert érintésed hiába várom, a könnyem csak ömlik, mert nem látlak.
Éjszakánként nincsen álmom, a mennyben vagy még a földön várlak.
.... hiába várlak!