Mex - Rohan az élet

Leélted már életed egy részét,
és nem vagy még sehol.
S ha fölteszed a kérdést, hogy mi vár még rád,
senki sem válaszol.
Csípj meg, ha álmodnék,
ne mond, hogy ez a valóság!
Megfordul az idő és jövőből múlt lesz.
Hol van itt az igazság?

Hogy rohan ez az élet?!
Úgy lelassítanám!
Hogy rohad ez az élet?!
S, ha mégis feltámadna a poraiból,
talán nem is kéne már.
Hej.

Újabb és újabb éjjelek jönnek,
sötétebb a sötétnél.
Elvetemült árnyak a szememre hánynak,
mit gondolnak ki vagyok én?
Hová tűnnek a szavak a számból,
elnyeli a hazugság.
Hiába küzdök, és üvöltöm az igazát,
senki sem figyel rám.

Hova rohan ez az élet?!
Hé rossz ez az irány!
Hogy rohad az élet?!
S ha mégis feltámadunk porainkból,
senki sem kellünk már.

Itt állunk a szakadék szélén,
a szebb jövő a másik partról hív.
Messze még a másik oldal,
azt hiszem ugrás helyett jobb lenne egy híd.

Szédül a fejem és izzadt lesz a tenyerem,
mert nem tudom, hogy mi jön még.
Ilyen marad minden,
amíg el nem tűnik innen ez az elképesztő szemétség.
Már megint vesztesek leszünk,
ha így megy tovább.
Miért nem lehetünk egyszer
mi is a győztesek oldalán?

Hova rohan ez az élet?!
Ez egy holtvágány.
Hogy rohad ez az élet?!
Oh! Érzem már,
hogy legszívesebben a vészféket húznám!

Itt állunk a szakadék szélén,
a szebb jövő a másik partról hív.
Messze még a másik oldal,
azt hiszem ugrás helyett jobb lenne egy híd.

Je..je...

Itt állunk a szakadék szélén,
a szebb jövő a másik partról hív.
Messze még a másik oldal,
azt hiszem ugrás helyett jobb lenne egy híd.