1. Gyermekdalok - Orgona ága 
2. Ismerős Arcok - Nélküled 5:41 [2010]
3. Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni 3:21 [1991]
Téveszme - Vészmadarak vesztőhelye
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 3, összesen 10279 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Tündöklés, vagy bukás vár rám?
Találd ki melyik...
nekem nem telik
pallosra, csak gereblyére,
sajnos, avagy szerencsére...
Úgyis mind bolondnak neveztek,
kimondom, hát itt van, nesztek:
bárhogy lesz, én úgyis vesztek!
Viszik az életed, viszik a házad,
nem marad időm, hogy elmagyarázzam,
viszik az életed, viszik a házad,
ellöksz húszat és jönnek százan -
Jöjjenek csak! Kevesek lesznek.
Mert ha én nem akarom,
az emlékeimet semmiért nem adom.
Nem adom! Nem adom! -
Aszfaltfolyók, betondzsungel.
A buszra vártam és arra jártam.
Emlékeztek? Ott deszkáztunk,
s ha jött egy zivatar, szarrá áztunk.
Világos lett, mire ágyba hulltam -
fiatal vagyok, de van már múltam.
S bár ez nem az, amit úgy kerestem,
az ostoba vigyort azt arcomra festem.
...mivé lettem?!
Tudnom kell, hogy mennyi idő adatott,
hogy elvégezzem a rámszabott feladatot.
Zavarodott, szapora szívdobogás.
Vegetatív, vegetatív haladás.
Ködös utak, alagutak, halovány
hidak alatt alakot ölt a magány.
És egyre csak rázom az öklömet az ég felé...
Találd ki melyik...
nekem nem telik
pallosra, csak gereblyére,
sajnos, avagy szerencsére...
Úgyis mind bolondnak neveztek,
kimondom, hát itt van, nesztek:
bárhogy lesz, én úgyis vesztek!
Viszik az életed, viszik a házad,
nem marad időm, hogy elmagyarázzam,
viszik az életed, viszik a házad,
ellöksz húszat és jönnek százan -
Jöjjenek csak! Kevesek lesznek.
Mert ha én nem akarom,
az emlékeimet semmiért nem adom.
Nem adom! Nem adom! -
Aszfaltfolyók, betondzsungel.
A buszra vártam és arra jártam.
Emlékeztek? Ott deszkáztunk,
s ha jött egy zivatar, szarrá áztunk.
Világos lett, mire ágyba hulltam -
fiatal vagyok, de van már múltam.
S bár ez nem az, amit úgy kerestem,
az ostoba vigyort azt arcomra festem.
...mivé lettem?!
Tudnom kell, hogy mennyi idő adatott,
hogy elvégezzem a rámszabott feladatot.
Zavarodott, szapora szívdobogás.
Vegetatív, vegetatív haladás.
Ködös utak, alagutak, halovány
hidak alatt alakot ölt a magány.
És egyre csak rázom az öklömet az ég felé...
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!