Fekete Dávid - Talán

Hideg a szél, táncol az arcomon
Rólunk mesél, ezen a hajnalon
És felkavar egy régi dallam,
de egyből tovább száll.

Sodor az ár és a megszokás,
Veled a múlt, már csak egy állomás.
Minden kimondott szót, másképp értek
És céltalan ma már.

Bennem még él az a perc,
Mikor engem ölelsz,
És az a kép, ahogy búcsúzol.

De tudom nem kell már félnem,
Én ma is úgy érzem,
Hogy minden, tudom minden így volt jó.

Talán majd újra hív ez a szerelem,
Talán majd újra bekopog a szívemen,
És minden álmom, valóra váltom,
Ha itt leszel velem.

Talán majd megtalál, hogyha keresem,
Talán majd minden bánatom feledem,
Ez minden álmom, hisz annyira vágyom,
Hogy végleg így legyen.

Már új utakon visz az életem,
De még választ keres az érzelem.
Furcsa álom még, hogy fájó szívem
Egyszer vigaszt talál.

Tudom jól, hogy van remény,
Benned is élhet még, ez a szenvedély,
Bármi történt, még nem múlhat el,
Nem változhat hirtelen.

Bennem még él az a perc,
Mikor engem ölelsz,
És az a kép, ahogy búcsúzol.

De tudom nem kell már félnem,
Én ma is úgy érzem,
Hogy minden, tudom minden így volt jó.

Talán majd újra hív ez a szerelem,
Talán majd újra bekopog a szívemen,
És minden álmom, valóra váltom,
Ha itt leszel velem.

Talán majd megtalál, hogyha keresem,
Talán majd minden bánatom feledem,
Ez minden álmom, hisz annyira vágyom,
Hogy végleg így legyen.

Talán majd újra hív ez a szerelem,
Talán majd újra bekopog a szívemen,
És minden álmom, valóra váltom,
Ha itt leszel velem.

Talán majd megtalál, hogyha keresem,
Talán majd minden bánatom feledem,
Ez minden álmom, hisz annyira vágyom,
Hogy itt legyél velem, csak nekem.