Fekete Dávid - Zokog a szívem

Nézd, ahogy fúj a szél,
Ahogy a fák lombja összeér.
Nézd, ahogy simogat,
Fura álmokról mesél.

Átkarolva, összefonva,
Ránk talált ez az éjjel.
Álmodozva, összebújva,
Néz le ránk az ég.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.

Úgy fáj, ahogy múlik el,
Ez a fénykép már nem felel.
Miért, vajon miért van így?
Csak a múltban létezel.

Átkarolva, összefonva,
Ránk talált ez az éjjel.
Álmodozva, összebújva,
Néz le ránk az ég.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.

Száz csillag néz le rám,
Annyi minden vár, ma éjjel
Tiszta szívvel mondanám:
Várlak Téged, kérlek Téged!

Nézd, neked szól,
Ugyanúgy érzem az érintésed.
Minden éjjel, új reménnyel,
Úgy várlak még.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.

Zokog a szívem, hogy álmodom csak,
Zokog a szívem és nem talállak.
Száz emlék, (száz emlék)
Ugyanúgy érzem, hogy átkarollak.