Kredenc - Elrepült ez a nyár

Vers.

Állok a Duna-parton csendben,
Könnyet csal a szemembe a szél,
Azt amit irántad éreztem
Elsöpri lassan majd a tél.
Azt amit vártam, te nem értetted meg,
Szemedbe nézek és szomorú leszek.

Hiába adtam boldogságot,
Hiába lángolt a szívem,
Úgy romboltad szét a világot,
Hogy nem maradt már semmi sem.
Itt hagytál árván, elmúlt a szerelem,
És most a parton emléked keresem.

Refr.

Elrepült ez a nyár,
Lassacskán meggyógyul a szívem,
És bánatomat elfelejthetem,
Így lesz jó Kedvesem.
S hogyha majd itt az ősz,
A poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok,
S én megint vidám vagyok.

Vers.

Emlékszel még az elmúlt nyárra?
Kezemben fogtam a kezed.
Úgy remegtem, akár a nyárfa,
És elsuttogtam a neved.
Hová lett mindez?
Hol a régi szerelem?
Nem látsz már többé,
Merre járhatsz Kedvesem?

Refr.

Solo.

Hogyha majd itt az ősz,
A poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok,
S én megint vidám vagyok.

Ez a nyár,
Lassacskán meggyógyul a szívem,
És bánatomat elfelejthetem,
Így lesz jó Kedvesem.
S hogyha majd itt az ősz,
A poros úton vígan ballagok,
És mosolyognak rám az asszonyok,
S én megint vidám vagyok.