Funktasztikus - A legvidámabb barakkban

/Légy tehát üdvöz, ellenség legyőzője,
Mert te vagy egész Magyarország dicsősége.

A legvidámabb barakkban. Dalol a nyomor.
Fanyarország. Dalol a nyomor. A legvidámabb barakkban./

Ne légy légy a légypapíron, arra írok,
Ne akadj fel ezen ha a birkanyáj elbánik veled,
De látni a szatíron, akkor legyen a király meztelen.
Esküdjetek az orkán széldzsekire, Fleto hastetkóra,
Ének óra éhgyomorra, életigenlő éber kóma.
A tisztelt ház azért kirakati színház,
Hogy legyen kit fikázni, villanypásztorként vigyázni.
Legeltetnek, addig egyezkednek, amíg elfogy.
Vajon hol van már a régi nyár, a BTK,
Most az ország fele börtönben hűsölne mint KMK
Az AVH nem alszik, a dobozos tejital megalszik,
Azt hiszik a piszik itt mindenki megalkuszik.
A követelt Sziszifuszi meló után fusizok.
A kertben humuszt, a pincébe' uránt dúsítok,
Urbanizálódott utamat jelzik felégetett tarlók,
A kalapácsok, sarlók, átlyuggatott tarkók.
Tízből hatan önként vállalták, de ki legyen a hetedik? Én!
Vérvörös útörrő nyakkendőben, büszkén november hetedikén.
Kelepce, elkerülik a Kékestetőt a fényet szedők,
A büdös marad, meg a kételkedők, ilyen a Kárpát Medence.

Persze azóta sok víz ment le a Dunán,
Turulmadár piszkít a kókadt Pannon Pumán.

Az oldalak, érdekek összefolynak, senkiben se bízz,
A káderek könyöklő kölykei a mai felső tíz.
Aranyalma pattog mint a ping-pong labda,
Vannak jópáran akik tudják mindennek meg van az ára, drága jogállam.
Ami egy traktor keréknyomba belefér,
Aki nem hall, nem lát, nem beszél, az nem is ellenfél.
Ellenszélben saját magatokat köptétek szembe,
Nem mintha az mentség lenne, hogy hittetek benne.
De új ország épül, figyelem fővárosi falusi,
Itt az idő lopni, csalni, hazudni.

/Funk, Q-cee. Dalol a nyomor. Csak a szépre emlékezem.
Hangja édes és csengő,
Mint sokszólamó hangszer, zeng
Az okokról, és az erőkről./