Dékány Sarolta - Ne vigyél engem az erdőbe

A napsugarak fura fénykígyója lustán tekereg a fák között.
Kedvesemmel arra jártunk szép vasárnap délelőtt.
A Hűvösvölgy épp nem volt hűvös, kánikulában álltam ott,
Mégis így feleltem akkor, mikor ő beljebb szólított:

Ne vigyél engem az erdőbe, jó nekem a réten!
Ne vigyél engem az erdőbe, nagyon szépen kérem!
Ne vigyél engem az erdőbe, az erdő nagyon sűrű!
Úgy hiszem én, hogy az üzletben kapható karikagyűrű!

Kérlek, hogy nyilatkozzál! Félek, addig elkelek,
S más kapja hozományom: derülátó lelkemet!
Ne vigyél engem az erdőbe, és mielőtt bármit szólnál,
Elfutunk gyorsan a tisztásig, de megállunk a csóknál!

Szép volt tőled, hogy bort hoztál nékünk a kosárban;
Arra kérlek, öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Ne vigyél engem az erdőbe, jó nekem a réten!
Ne vigyél engem az erdőbe, nagyon szépen kérem!
Ne vigyél engem az erdőbe, az erdő nagyon sűrű!
Úgy hiszem én, hogy az üzletben kapható karikagyűrű!

Kérlek, hogy nyilatkozzál! Félek, addig elkelek,
S más kapja hozományom: derülátó lelkemet!
Ne vigyél engem az erdőbe, és mielőtt bármit szólnál,
Elfutunk gyorsan a tisztásig, de megállunk a csóknál!
De megállunk a csóknál!
Lalalala!
Lalalala-lalalala!