Fonyó - Ostoba

Talán tegnap volt, mikor arra vártam, hogy szóljon nekem újra,
De ő nem figyelt és azt gondolta, hogy mehetek a francba.
Kértem én őt arra is, hogy bocsásson meg újra,
De inkább ment a haverokkal egy hegycsúcs körútra

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán.
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már…

Mégis, ha beválna a mondatod, mit nekem szólsz naponta,
Mivoltom miatt kerülnék egy kisebb szemétdombra,
Vagy egy „p” betűs helyről kéne visszajönnöm újra,
De szerencsém, hogy nem válik valóra!

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán.
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már…

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán.
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már…

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán.
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már…

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán.
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már…