Rajzfilm slágerek - Irány Eldorádó! - Földre szállt

(Csak vidáman! Nagy mosoly!)
(És egy, két, há’!)

A szentség tőlem távol áll,
oly zavaró, ha a nép csodál.
Jaj túl nagy teher a mindenható lét.

(Tulio! Az istenért! Miről beszélsz?)

Árad ránk az imádság,
tálcán kínált királyság.
És ketten tán megélünk egy misét.
Az egy misénk, a fél misém,
s a fél miséd. Szent Isten!

A dicsfény nekem stressz,
így a menny is pokol lesz.
Hisz glóriám csak szent képmutatás.

Mától fenséges az orcám,
ám bár mind ez csak máz.
Engem feldob, hogy ha hozzám,
himnusz szól és hő fohász.

Hát mondd mi rosszat tettem,
hogy így kultusz tárgya lettem,
törvény itt, hogy fénylény légy,
nem lehetsz más.

Kegyet itt nem nyer halandó,
véget ér e kaland ó.
Jaj rögtön tíz kard súlyt le ránk
és nyissz!

(Hát bizony barátom az könnyen meglehet.)

Hát bólints rá hisz tiszta sor,
kényszer itt a disznótor.
Légy jó ne bántsd azt ki benned hisz.
Soha se bántom, soha se azt,
ki hinne bennem. Isten ments!

Ha a dicsfény neked stressz,
csak gondolj arra mivé tesz.
Mondj rá igent, bólints rá,
ez jól bevált. De még mennyire!

Mindig bőven szórd az áldást,
légy jó idol, kegyes úr.
Zsoltár száll, sikered lármás,
döng a dob, és zeng a húr.

Jól jön még egy isteni grimasz,
így lesz églakó két pimasz.
Te pimasz!
Hát hirdesd két úr Isten
földre szállt, földre szállt!