Kárpátia - Ballada

Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel,
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éjsötétben.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint Hold a Napot váltja,
Átváltozik Ő, s a párja.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Fecske suhan szelek hátán,
Aranygyűrű csillog lábán,
Irigy varjak megtámadják,
Szép gyűrűjét elragadják.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

A legény nyomát követi,
Rába vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják,
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa

Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.

Na-na-na-na-na-na-na-naaa