Kárpátia - Civitas Fortissima

Tudjátok meg emberek, hogy a jövőtök felől,
Ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S, hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát
Fegyverek ordító hangján szólt az igazság.
Nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt,
Saját földjéért vitézül küzdött,
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál!
És minden város bátran sarkára áll!
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket!
Hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők beszédes tanúja,
Civitas Fortissima.

Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.

Megtör vagy ellenáll, csak biztató jelre vár,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll.
Szemükben elszántság, céljuk a szabadság
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák.


Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.