L'art pour l'art - Te vagy az éden

Nem tudom, mi a baj velem,
Mért piszkálsz folyton engem?
Miért gyanakszol kedvesem,
Hisz rajtad kívül nem kell senki sem.
Hűségem, hidd el, végtelen.
Nélküled nem létezem!
Amiket mondasz, érthetetlen,
Már fel sem veszem,
Úgy látom, nem hiszel nekem.

A szomszéd csak azért tapogatott
A földön térden állva,
Mer' előtte vettem be altatót,
S amikor átjött, pont akkor hatott,
S hogy baj ne érjen, elkapott.
A fodrász meg azért nyúlkált,
Mer' ölembe esett a hajzseléje,
És azt kereste,
De nem volt rajta a szemüvege.

Amire vágyom - azt hiszem -,
Az a nagy, örök, hű szerelem,
De ha te nem akarod,
Zokog a szívem.

Akire várok szüntelen,
Valahol érzem, te vagy, igen.
Te vagy a tavaszi Nap,
Te vagy az éden.

A szegény postás is ártatlan,
Nem csinált semmi rosszat.
Csak azért feküdt az ágyamban,
Hogy megállapítsa, puha-e a tollpaplan.
A tűzoltót meg én hívtam,
Féltem, hogy tűz lesz nálam.
A szemközti házból iderohant,
S oly gyorsan szaladt,
Hogy megbotlott és rám zuhant.
A rendőr meg azért lihegett rajtam,
És morgott halkan,
Hogy lássam, milyen kutyája van.
Miattuk sose légy nyugtalan.
Az orvost pedig csak ápoltam.