Képzelt Város - In memória

Épült száz meg száz homokvár, miket évek vize ostromol,
házak vékony faágból, mit az első vihar elsodor.
Készítettem gyerekfejjel gyurmából egy szebb jövőt.
A vörös ruhás rabló játékpisztolyával mellbelő.

Hetek, hónapok az ölemben,
zajok, sóhajok a fülemben.
Üvegdobozban minden árnyék,
kivonhatatlan kis ajándék.

Már csak a szél az én paripám, átugratunk két füstkarikán, fel, fel, az autók fölé, házak tetejére.

A házak tetejére ugratunk a lovammal,
fel, fel, az ég mezején,
az ózont szétlegyezve csak csapkodok a karommal,
és fenn leszállok a Nap közepén.

A szél az én paripám, átugratunk két füstkarikán, fel, fel, az autók fölé, házak tetejére.

Jártam poklok mélyén, ültem gombóccal a torkomban,
álltam szőnyeg szélén és térdeltem poros sarokban.
Áldott minden emlék, mit a régmúlt keze összegyúr,
de átkozottul kemény fejem felejtéstől megpuhul.

Hetek, hónapok az ölemben,
zajok, sóhajok a fülemben.
Üvegdobozban minden árnyék,
kivonhatatlan kis ajándék.

Már csak a szél az én paripám, átugratunk két füstkarikán, fel, fel, az autók fölé, házak tetejére.