2-Ogre - ÁlnokKígyók

Azt mondják nekem, a becsületes élet,
kifizetődő lesz, hozhat minden szépet.
Akkor miért van az,hogy látom az embert,
hiába termelt,még soha nem nyert.
Nem számít semmit,a kibaszott léte,
nem érdekel senkit,ha folyik a vére.
Sokan utat engednek,a vörös áradatnak,
helyet adva ezzel,a becstelen vágyaknak.
Elásnak téged,lapát nélkül,
élő halott leszel,menthetetlenül.

Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam.



Hisz az élet igen rövid,ezt tartsd végre észbe,
amikor a saját véredet,húzod a csőbe.
Így szét szakadunk,hisz ezt akarják,
együtt erősek vagyunk,ezt nagyon jól tudják.
Sokan többfelé osztják a magyar népet,
és festenek rólunk rosszabb képet.
Közben meg tartják maguk elé az álarcot,
a népért ők nem vívtak harcot.
A kép ami kialakult világszerte,
a magyarokról,ez így nincsen rendben.


Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam


Mert mit lát az ember,ami kell vedd el,
ma már ehhez nem kell a fegyver.
Őseink bizony ,végig küzdötték a múltat,
tegyél te is érte,ez el nem múlhat.
Amit teremtettek,hazát és népet,
a te érdekeidet is nézték,nem csak az övéket.
A hunok nyilaitól,ments meg,oh uram,
ezt harsogták a csatamezőn,ezt mindig tudtam.
Érzem az erőt,ami körülöttem lebeg,
ha az utamban állsz,szíved majd ettől remeg.
Csillagod,már régen nem ragyog,
mélyen fekszik,ahová én vetem a magot.
Ezért kezet neked,már csak a sötétség nyújthat,
mi elől a léted,el nem bújhat.

Álnok kígyók állnak kőrbe,
de én bátran állok ebben a kőrbe(uuhh)
Visz az élet,amerre visz az utam,
hogy honnan indultam,azt mindig tudtam