1. Omega - A kereszt-út vége[1995] 
2. Mehringer - Éden (ft. sosehol)
3. Kárpátia - Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország 3:21 [2004]
Hold X True - A végső felvonás
| Előadó: | Hold X True |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 6094 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Honnan indult, s merre vitt,
Valóra váltva, álmaink,
Szavakba öltve, dallamba forrva,
Legbelsőt képező, formátlan forma,
Értő füleknek, fülsértő értelem,
Hogyan is mondhatnám: én ebben létezem,
Fa törzsén évgyűrűk, térképet alkotva,
Belőlünk olvashatsz, életünk kódolja,
Minden egyes sor és mindegyik dallam,
Kinyújtott kéz feléd, mely üt vagy éppen halkan,
Füledbe súgva ordít: ez a mi igazságunk!
S ha célba érve rombolt, az az amit nem bántunk,
S ha éppen érted szólt, s éppen te is értetted,
Izzadtan, csapzottan, velünk üvöltötted,
Na az volt az a pillanat, amit nem felejtünk,
Felajzott nyílként feszítve, töltötte fel lelkünk,
S bár legyen ócska közhely, én mégis nyíltan vállalom,
Hogy nélkületek mindez, csak versekbe gyúrt szóhalom,
Egyszersmind keresztem, mélyen fekvő sóhajom,
Hogy hiába a nagy szavak, ha a közöny fagy az arcokon,
Amit én most érzek, van, ki furcsán nézi,
A dolgok nem jól mennek, s ezt sok ember nem érti,
Szócséplés ez így csak, saját színnek mattot,
Én felvittem a hangsúlyt, most leteszem a lantot…
Valóra váltva, álmaink,
Szavakba öltve, dallamba forrva,
Legbelsőt képező, formátlan forma,
Értő füleknek, fülsértő értelem,
Hogyan is mondhatnám: én ebben létezem,
Fa törzsén évgyűrűk, térképet alkotva,
Belőlünk olvashatsz, életünk kódolja,
Minden egyes sor és mindegyik dallam,
Kinyújtott kéz feléd, mely üt vagy éppen halkan,
Füledbe súgva ordít: ez a mi igazságunk!
S ha célba érve rombolt, az az amit nem bántunk,
S ha éppen érted szólt, s éppen te is értetted,
Izzadtan, csapzottan, velünk üvöltötted,
Na az volt az a pillanat, amit nem felejtünk,
Felajzott nyílként feszítve, töltötte fel lelkünk,
S bár legyen ócska közhely, én mégis nyíltan vállalom,
Hogy nélkületek mindez, csak versekbe gyúrt szóhalom,
Egyszersmind keresztem, mélyen fekvő sóhajom,
Hogy hiába a nagy szavak, ha a közöny fagy az arcokon,
Amit én most érzek, van, ki furcsán nézi,
A dolgok nem jól mennek, s ezt sok ember nem érti,
Szócséplés ez így csak, saját színnek mattot,
Én felvittem a hangsúlyt, most leteszem a lantot…
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!