Busa Pista - RizikFaktor

Se szeri, se száma
a telepi betyárnak.
Gengszter ideálnak
szerrel injektálnak.
A szemek mindent látnak,
a szervek sittre vágnak,
gazember dilemmája,
csak verekszik nem gyáva.
Elveszített vágyak,
egyesített átlag,
verte isten átka
nem a kegyeibe zárta.
Emberi petárda
eleven mint egy állat,
ha nem tetszik fellázadj
hetekig ellenállva!
Vágtat a kalandor,
szádba kaka landol,
tán zavar a hangom,
lázad a fajankó.
Cáparaj harapjon!
Álmatag csavargó
ráfarag, ha skunk-on
szárnyal a szakzsargon.
Sápattak az arcok,
rákattant a narkó,
láthatatlan hangok,
sárga a fajanszom.
Zárva maradt ajtó,
sárban a bakancsom,
zsákban van a zabló,
páratlan harangszó.
Kész vagyok,
mint a matek házi.
Be vagyok tépve,
akár a füzet széle.
Az én bajom,
így maradok, nem számít.
Elrabolt fények,
füves képzelgések.
Az én dalom,
pillanatok szüleménye.
Nem nagyon érted?
Nem vagy ütemképes.
Széttapos
a rímfaragó üres kézzel,
etalon féreg,
ezt a hülyeséget.
Ezért kell a ganja
extravaganza,
fel éled a banda,
abrakadabra.
Nem babra megy a játék,
hiszen minden perc ajándék,
szándék, meg van a szándék,
bár ki tudja mi vár még.
Szart sem ér egy zsák pénz,
az anyagi háttér,
annak aki mást kér,
a szemében látsz fényt.
Pénz akarsz többet és többet,
ez a különbség köztem és közted.