Halász Judit - Erdőben-berdőben

Esik az eső, süt a nap
Paprikajancsi mosogat
Holnap lesz az esküvője
Te leszel a felesége

Alszik a szél, föl se kelt
Olyan kedve van ma
A vihar is lehevert
A szél öreganyja

Alszik az egész család
Nem fut a szellő sem
Mitől csörren hát az ág
Levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár
Röpül éppen erre
Az egyik a hársra száll
A másik a cserre

Jó a hárs s a cser is
A fáradt madárnak
Azon is meg ezen is
Pihenőt találnak

Éppen arra jártam én
Fák alatt megállva
Hallgatóztam, vártam én
Fütyül-e madárka

Megértettem a szavuk,
Ha csurr volt, ha csirr volt
Tanúm reá a kakukk
Szórul szóra így volt

Honnét szomszéd?
Ahol voltam, onnét
Mit evett? Eleget.
Mi jót? Hernyót.
Hány volt? Egy volt.

És még? Kukacot.
Mennyit? Hatot.
Hát még? Legyet.
Hányat? Hetet.
Mást még? Pondrót.
Sok volt? Nyolc volt.
Jó volt? Hmm? Jó volt.

Hallgattam volna tovább
Ezt a párbeszédet
De hirtelen akkorát fújt a szél
Húúú, fölébredt

A vihar is belekelt
S húga is a szellő
Ezer levél útra kelt
Szinte szállt az erdő

Az égen egy felleg állt
Dézsa a kezében
S mind, aki csak erre várt
Ránk öntötte éppen

Megáztak a madarak
Megázott a szél is
Szedhettem a lábamat
Bőrig áztam én is