Kálloy Molnár Péter - Az utolsó

azt még megvártad,míg elfordulok
s lázas gyorsasággal elmondtad:
téged,érted,veled így nem lehet
és hogy sokkal szebbnek álmodtad.

így volt,szép volt,
már csak dallam,
egy foszladozó képregény,
így volt,szép volt,
már csak dal van
s a bennem pergő képregény...

elmondtál már mindent és mindennek,
már csak vártál némán:buszra szállsz.
elment egy,aztán tíz s néztél csak rám:
jó,na még egy percet énrám szánsz.

így volt,szép volt,
már csak dallam,
egy foszladozó képregény,
így volt,szép volt,
már csak dal van
s a bennem pergő képregény...
a bennem pergő képregény...
s a bennem pergő képregény...

hol van az utolsó
közös első hó,
vágy,mi szétfeszít,
hogy ajkaidhoz érjek újból,
újból és megint?

hol van az utolsó
szó,mi bennem szól,
hang,amellyel hívsz
és csókot koldulsz,reggel-érőt
újból és megint?

hol van az utolsó nagy
nemharagszomrád,
a tenyér-összemérés,
a holnaptalanság?

hol van az utolsó
közös első hó,
vágy,mi szétfeszít,
hogy ajkaidhoz érjek újból,
újból és megint?

itt az utolsó
szó,mi bennem szól,
hang,amellyel hívsz
és csókot koldulsz,reggel-érőt:
nincs többé megint.