Koncz Zsuzsa - Gézengúz (közr. Gergely Ágnes)

Évek óta ismerem Kiss apukát
Meg a Pisti fiát, el kell mondanom hát:
Mikor kisgyerek volt Pistike foglalkoztak vele,
S rá is szóltak néha: te, te!

S nevetve mondták, hogy ez gézengúz
Akit a papa, mama kézen húz
És aki éjjel-nappal azzal nyúz,
Hogy övé egyedül ma a legjobb csúz-li.

Jó lennél,
Szólt néki apuka, ha jól ennél,
De többet nem is mondott, ó, ennél,
Annyit szólt még, hogy: rossz ne legyél!

István lett a Pistike, üstöke, jajj,
Igazán csuda-haj, de nem ám ez a baj,
Hanem szemtelen a lányokkal s vajon még mit csinál,
Otthon senki nem szól: betyár!

Nekik még mindig kicsi gézengúz
Pedig ő nagy fiú, bár még nem húsz,
Aki már réges-régen pénzért nyúz
S fogadom, néki más kell ma és nem csúz-li.

Jót tenne,
Hogyha az apu szigorúbb lenne,
Akkor tán reménykedhet még benne,
Hogy majd jó lesz az ő gyereke.

Bár gyöngéd a lelkem és nem kenyerem
Az erély, mégis szólok, ha rossz lesz velem
Majd úgy vigyázok, hogy nem lesz baj Pistikével
Soha, mert én reászólok: nana!

Szavamra, nem lesz többé gézengúz
Legfeljebb néha-néha csókért nyúz
És majd a vén szigetre kézen húz
S tudom én, néki többé már nem kell csúz-li!

Így lesz jó,
Érzem, hogy fölösleges minden szó
Enni kell, s ez mindennél többet ér
Jó lesz ő majd az én szívemért.