Kovácsovics Fruzsina - Összebújva

Vágytam rád, de azt hittem, hogy észre sem vennél.
Mégsem fájt, mert úgy éreztem, gyorsan ejtenél.
De megláttál és meg szeretned nem volt más,
mint a sorssal kézfogás.

Rajtad múlt, hogy merre húz egy új kalandozás.
A szél úgy fújt, hogy megtörtént a nagy találkozás.
Sokszor volt, hogy egymás mellet mentünk el.
Most végre húzz hozzád közel.

A szemed az arcod, a meggy színű szád,
mielőtt túl közel hoznád.
A szívedre tedd a kezed, s ígérd meg,
hogy nincsen más, akit útközben vársz.

Ha egy csók csattan, az agyam is elpattan
és csak összebújva szép a világ.
Ha a szív kattan, csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője,
ki csókodra várt.

Ismersz már tudhatnád, hogy honnan fúj a szél.
Titkolnám, de őszintének a szeme is beszél.
Jó most így, hogy kéz a kézben minden más.
Nem kell újabb állomás.

Ülj mellém és hallgasd meg, hogy mit jelent nekem.
Felgyulladt, és megfordult az egész életem.
Hidd hát el, és ne menj tőlem távol már.
A vágy a két karjába zár.

Szavakat súgni, mit vársz igazán,
de vajon mit is mondhatnék?
A fülemmel hallom a dalt, mit hozzád írtam rég.
Így lesz az enyém a tiéd.

Ha egy csók csattan, az agyam is elpattan,
és csak összebújva szép a világ.
Ha a szív kattan, csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
ki csókodra várt.

Felkavar még a gondolat
olyan új nekem ez az egész,
de tudd és érezd, ha máshol vagy
nálam önmagadra lelni nem lesz már nehéz.
/nem lesz már nehéz/

Ha egy csók csattan, az agyam is el pattan,
és csak összebújva szép a világ.
Ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.

Ha egy csók csattan, az agyam is elpattan,
és csak összebújva szép a világ.
Ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
ki csókodra várt.